Rövidített története: 

Vése település neve 1211-ben fordul elő először a magyar oklevelekben. A falu Ár­pád-kori birtokosát Vehsének hívták. Vése a segesdi várhoz, a királynéi vármegyéhez tartozott. 1284-ben Erzsébet királyné (IV. László édesanyja) Tamás váci püspöknek és testvéreinek adományozta a települést, akiktől a Vésseyek származtatják magukat. A Véssey család már a reformáció kezdetén felvette az evangélikus vallást. Bizonyos, hogy ugyanakkor Vése lakossága is evangélikus lett, de 1634-ben református volt.

A török megszállás alatt a lakosság annyira megritkult, hogy a földbirtokos család Vas megyéből vend anyanyelvű, evangélikus vallású telepeseket hívott itteni birtokai­ra. Ezzel a vései evangélikusok száma szépen megszaporodott.

Az első idők lelkészeinek és tanítóinak nevét nem ismerjük, de tudjuk, hogy az ül­dözések idején is - amikor lelkészük nem lehetett - voltak tanítóik. A III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatti időből a fennmaradt anyakönyvi bejegyzés két tanító - Dubovay és (1750-ből) Paksi - nevét említi.

II. József 1781-ben, nem sokkal trónra lépése után, kiadta türelmi rendeletét, amely nemcsak a protestánsok nagyobb szabadságjogait biztosította, hanem engedélyezte szabad templomépítésüket, egyelőre torony, harang és utcai bejárat nélkül. Később (1786) ezt a korlátozást is feloldotta. A Türelmi Rendelet kibocsátását követően ez a gyülekezet is feléledt, és 1786-ban Körmendy György személyében lelkészt választott, majd megindította a templom épí­tésének munkálatait. A befejezés már az új lelkészre várt. Laky István (1789 ? 1803) és Véssey László felügyelő vezetésével a gyülekezet már 1787-ben befejezte a téglatemp­lom építését, sőt fából paplakot és iskolaházat is épített.

A Vésén csupán néhány évig szolgáló Horváth Pál (1803-1807) lelkészsége ide­jén ? 1805-ben ? alakult gyülekezetté, és csatlakozott filiaként Véséhez Szőkedencs evangélikussága.

Az őt követő lelkészekre - Kiss Dánielre (1807 - 1833) és Horváth Józsefre (1833 - 1843) - a lelki építkezés nemes feladata hárult.

Andokra János (1843-1852) szolgálata alatt - 1844-ben - új paplak és iskola­ház épült immár szilárd anyagból, cseréptetővel.

A jelenlegi vései templom a régi helyén - annak északi alapját megtartva épült 1873-ban. A gyülekezet ?templomépítő? lelkésze Horváth Sándor (1863-1877) volt, akit országgyűlési képviselőnek is megválasztottak. A felügyelői tisztséget Véssey Antal töltötte be. A templom felszentelése 1873. november 3-án volt. Építését a Véssey, a Berzsenyi, a Thulmon és a Bárány család nagyobb adományokkal segítették.

Az 1844-ben készült iskola kiegészítéséül 1878-ban kéttantermes iskolát épített, majd a régi iskola épületéből tanítólakást alakított ki. A gyermekek oktatásáról két taní­tó gondoskodott. 1891-ben a lelkészlakást átalakította a kor igényeinek megfelelőre.

A két világháború között nőegylet, ifjúsági egyesület, férfi dalárda működött. A da­lárdát a mindenkori kántor-tanító vezette. A nőegylet 1951-ben szűnt meg.

Tamásy Tamásné Szabó Erzsébet lett 1988. szeptember 10-én Vése lelkésze. Akkor történt lelkésszé avatása is. Az eseménynek különös jelentőséget adott, hogy a vései templomban az ő személyében avatták az első lelkészt.

Az államosításkor (1948) elvett egyházi épületek közül a gyülekezet a tanítói lakást visszakapta és értékesítette. A befolyt összeg árát is felhasználva készítette el 1997 őszére templomának belső és külső tatarozását, illetve a lelkészlakás felújítását. Idő­közben azonban a templom vakolata és sisakja olyan mértékben megromlott, hogy szükségessé váll a teljes toronyfelújítás is. Egyidejűleg a templom új csatornát és vil­lámhárítót, valamint impozáns éjszakai megvilágítást kapott.

1997. október 1-től Halász Sándor lett Vése lelkésze. Az ő vezetése alatt került sor 200-ben az épület külső felújítására, melybe a torony is beletartozott, majd rá egy évre teljes fal átvágás szigeteléssel körben mindenhol. 2002-ben végezték el a járólapozást, ami még az oltár mögötti részre is kiterjedt. 2003-ban bevezették a gázt a gyülekezeti házba. 2009-ben pedig megtörtént a tetőcsere.